Az aradi tizenhármak utolsó szavai

Tisztelt megemlékezők, Magyar Testvérek!

Október 6-án rendszeresen megemlékezünk az osztrák-orosz katonai koalíció túlereje által letiport magyar szabadságharc mártírhalált halt hős tábornokairól, akiknek hazaszeretete és a nemzet iránti kötelességtudata többet jelentett saját életüknél. Amit tettek, amit vállaltak, azáltal jelképpé magasztosultak, a hálás Nemzet emlékezetében pedig mindörökké élni fognak.

Sajnos a jelképpé válás eredményeként az emlékek közül egyre inkább elhalványultak emberi vonásaik, tulajdonságaik és csak a Nemzet gyásztablóján lévő portréik alapján gondolunk rájuk. Hazafiak, akik mártíromságot szenvedtek, de nem ikonok, hanem élő, érző emberek voltak. Kérdem én, mi lehet alkalmasabb emberi mivoltuk jellemzésére, mint a vesztőhelyen, az executio előtt elmondott utolsó szavaik, végső összegzésként mint cseppben a tenger, ott vannak érzelmeik, motivációik, hűségük, szarkazmusuk és talán még humoruk is.

Külön köszönet annak az ismeretlen osztrák katonai írnoknak, aki – bár nem lett volna kötelessége – a mártírok utolsó szavait fontosnak tartotta lejegyezni és megörökíteni az utókor számára. Hogy ezt szimpátiából vagy kötelességtudatból tette-e, már sosem tudjuk meg, de mindörökké hálásak leszünk érte.

Az aradi tizenhármak utolsó szavai:

Leiningen-Westerburg Károly: "A világ feleszmél majd, látva a hóhérok munkáját."

Damjanich János: "Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

Török Ignác: "Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig Őt szolgáltam."

Aulich Lajos: "Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megérik ezt a szolgálatot."

Pöltenberg Ernő: "Minket az ellenség dühős bosszúja juttatott ide."

Vécsey Károly: "Isten adta a szívet, lelket nekem, mely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

Lázár Vilmos: "Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és a bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek!"

Nagysándor József: "De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Knézich Károly: "Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

Schweidel József: "A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."

Kiss Ernő: "Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a Hazáé az életük!"

Lahner György: "Krisztus keresztje és a bitó oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom..."

Dessewffy Arisztid: "Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt Hazám szolgálata."

 

A megemlékező felvezetőt írta: Molnár György